Réges -régen, az újkor elején, miután Garfal megteremtette a sárkányok új nemzedékét, a sötétlelkek véglegesen visszaszorultak Garnalionra. Gor'nalaos hadserege képtelen volt felvenni a harcot Dra'karioth gyermekeivel, ezért saját sárkány sereget akart létrehozni. Garnalion mély üregeiben, a lávafolyókban teremtette meg az első tűzsárkány tojásokat. Ezeket a lényeket a tűz hatalmával ajándékozta meg, ám mielőtt még kikelhettek volna az első sárkányok, egy nem várt fordulat következett be. Néhány bányásztörp, kiknek városuk maradéka Garnalionban rekedt a kataklizmát követően, a meggazdagodás reményében ellopták a tojásokat, és léghajóikkal elszállították azokat. Csakhogy szerencsétlenségükre nem érkeztek meg a végállomásukra, mert egy kalózflotta megtámadta őket, és a tojások a csata hevében kizuhantak a hajóról és Arnoria északi részére zuhantak, a mai Sirahel területére.
Egy rovátkoló mester talált rájuk, és ahelyett hogy elpusztította volna, vagy átadta volna őket a nar'etnai papsárkány rendnek, megtartotta azokat. Sirahel dombos vidékére vitte őket, ahol saját gyermekeiként nevelte fel őket. Mikor az első tűzsárkányok megszülettek, a mester úgy írta le, hogy lávapatakok csordultak ki a tojásokból, és az apró sárkányok szinte izzottak. A tűz ereje tombolt bennük. Már az első pillanatban képesek lettek volna a várost porig égetni, de Khaiyron mester megzabolázta félelmetes hatalmukat, amit végül nemes javakra fordított. A jóra, mely szembeszegült Gor'nalaos minden akaratával, és hatalmával.
Az első tucatnyi sárkányt követően, egyre több tűzsárkány született. Számuk Arnoria sárkányaihoz képest még így is csekély, hisz felnőtté válásuk kész pokolmenet, és csak a legerősebbek maradhattak fenn. Oly hatalom van a birtokukban, hogy ha nem képesek saját maguk uralni, akkor a sötétsárkány fogja őket uralni. Szüntelenül hívja magához gyermekeit, csakhogy Khaiyron felszabadította azt a kevéske "jót" a lelkük mélyén, melyet talán még Dra'karioth-tól kaphattak meg. Így képesek harcolni önmaguk ellen, Gor'nalaos ellen, hogy saját, szabad akaratuk legyen. Akik pedig engednek a sötétsárkány delejes csábításának, azoknak a pikkelyei lángnyelvekké változnak, de közben a lelkük is elég. Khaiyron mester már fiatalabb korukban felismeri a "gyengébbeket" és azok távoznak is e világról.
Az új generáció legtehetségesebb tűzsárkányai Harkon, Hykor, Yalkon és Haklad. Megannyi megmérettetésen kellett átesniük, hogy egy közülük részt vehessen az Ifjú bajnokok próbáján. Harkonnak volt a legerősebb a tűzmágiája mindközül. Hykor viszont a legmagabiztosabban uralta a tüzet. Yalkon képes volt lángba borítani bármit, amihez csak hozzáért. Másik hihetetlen tulajdonságuk, hogy gyakorlatilag sebezhetetlenek voltak. Csakhogy Haklad volt a kivétel. Ő mindig alulmaradt velük szemben és több sebet kapott, mint bármelyikük összesen.
Kis koruktól kezdve mindenben ő volt az utolsó. Az évek előrehaladtával sokat fejlődött; rengeteget edzett és csiszolta mágiáját, mégis dühös volt magára, hogy nem képes legyőzni testvéreit. Minden küzdelem csak egy dolgot erősítet meg benne: ő sosem lesz olyan erős. Khaiyron látta benne elszántságot és azt az erőt, ami a többiekben hiányzott: a kitartás. Nem félt sem a kudarctól, sem a haláltól, csupán egyetlen dologtól; saját magától. Tisztában volt ereje nagyságával és a gondolattal, hogy eljöhet a nap, mikor a sötét sárkány újra magához hívhatja gyermekeit,
Hakladot sokszor térdre kényszerítették, de mindig felállt. Több sebet is szerzett, többet, mint bármelyik testvére, de sohasem adta fel. Talán ezért is nevezte őt Sirahel bajnokának Khaiyron, és küldte el Kannarba a kiválasztottak próbájára.
2019 © bd-tech.hu – Minden jog fenntartva